Ez a titka annak is, hogy miért olyan szép zöld a nem trágyázott fű tavasszal, majd miért lesz ismét kopott és fakó, hiába öntözzük nyakra-főre. Nyár elejére azonban kifogynak ezek a tartalékok, ezért ilyenkor szükségessé válik az emberi beavatkozás. Pontosabban csak akkor válik szükségessé, ha valaki gyorsan fejlődő, gazdagon virágzó növényeket szeretne a kertjében látni.

Szerves vagy szervetlen?

Aki szereti a kertjét, annak valószínűleg a természethez is közel áll a szíve, így inkább szerves, mint szervetlen – más néven műtrágyákkal – igyekszik megoldani a tápanyag-utánpótlást. A szerves trágyát ráadásul szinte lehetetlen túladagolni, így nem kell attól félnünk, hogy túlzott törődésünk eredményeként pusztulnak el majd növényeink. Ugyanez a műtrágyáknál már nem igaz, esetükben nagyon oda kell figyelnünk a megfelelő adagolásra. A szerves trágyákat, – amelyekből leginkább az érett szarvasmarha-trágyát használjuk – azonban a műtrágyákhoz képest sokkal körülményesebb alkalmazni. Gondoljunk csak bele: hogyan néz ki egy frissen szarvasmarha-trágyázott gyepfelület. Itt bizony akár egy hónapot is várnunk kell arra, hogy a trágya bemosódjon a fűszálak közé és ismét egyenletesen zöld felületben gyönyörködhessünk. Ugyanakkor az évelőágyásokban, vagy a cserjék ültetésénél ez az esztétikai szempont egyáltalán nem mérvadó, ezért ilyenkor célszerűbb szerves trágyát használnunk. A szarvasmarha-trágya előnye, hogy nem csak a legfontosabb tápanyagokat, a nitrogént, a foszfort és a káliumot tartalmazza nagy mennyiségben, hanem nagyon sokféle mikroelem is megtalálható benne, sőt humusztartalmánál fogva a talaj szerkezetét is javítja.

A humusz és a tápanyagok

A talaj humusz nélkül csak finomra őrölt kőzet lenne. A humusz azért fontos, mert tartalmazza és fenntartja a talajban lévő mikroszkopikus nagyságú szervezetek hatalmas tömegét. A talaj termékenységének alapját a baktériumok jelentik, amelyek elhalásuk előtt és után is nagy hatást fejtenek ki.

Az élő baktériumok hőt termelnek, és az összetett szerves anyagokból a gyökérzet számára hozzáférhető szervetlen vegyületeket hoznak létre. Pusztulásukkor ezeket a növényi tápanyagokat a kolloid kötőanyagokkal együtt leadják, és ez a kötőanyag összecementálja a talaj morzsáit. Ezek a morzsák pedig jelentős hatással vannak a talaj vízháztartására, vagyis közvetlenül hatnak a növényekre is.

Az így kapott anyagot nevezzük humusznak, nem pedig a növényi maradványokat, vagy a kerti komposztot. Azonban a humuszos föld általában nagy mennyiségű növényi maradványt is tartalmaz.

Célzott utánpótlás

Néhány évtizeddel ezelőtt csupán néhány közismert műtrágya-féleséghez lehetett hozzájutni, ma azonban szinte minden fontosabb dísznövény-csoporthoz egyedi tápanyag-összetételű műtrágyát fejlesztettek ki. Ma már könnyedén hozzájuthatunk kimondottan fenyőfélékhez, rododenronokhoz, muskátlikhoz, petúniákhoz, citrusfélékhez, kaktuszokhoz, vagy éppen orchideákhoz kifejlesztett változathoz is. A műtrágyák közül azonban még ma is a kettős hatású pétisó a legismertebb. A benne lévő ammónia lassan, a nitrát pedig gyorsan oldódik a vízben, így a kijuttatás után a növény számára egyből felvehetővé válik. Kalcium- és magnéziumtartalma homokos talajokon jól jön, viszont mivel a talaj kémhatását növeli e két anyag, savanyú talajt igénylő dísznövényeket ne trágyázzunk pétisóval.

A szuperfoszfát a legáltalánosabban és leggyakrabban használt foszfortartalmú szer. Ezt már nyugodtan használhatjuk savanyú talajigényű növények esetében is. Túlzott vagy tartós használata a talaj elsavanyodásához vezethet.

A kénsavas káli és a kálisó a kálium visszapótlásának alapműtrágyái. A kénsavas káli használatával szintén vigyázni kell, mert kéntartalma miatt savanyító hatású, klórtartalma pedig súlyos perzselést okozhat a málna- és szamócaleveleken.

A legtöbb hobbikertész azonban nem kíván különféle műtrágyákkal bajlódni. Nekik fejlesztették ki a folyékony műtrágyákat, amelyekben a tápelemek arányai szinte tetszőlegesen megválaszthatók és a kijuttatásuk is egyszerűbb és egyenletesebb. A New Garden Kertáruházakban ebből a termékcsoportból található a legnagyobb és legszélesebb választék. Több különböző gyártó tucatnyi különböző tápoldatát tartjuk készleten többféle kiszerelésben.

A folyékony műtrágyákon belül speciális csoportot alkotnak a lombtrágyák. Mivel ezek tápanyagtartalma a leveleken keresztül jut a növények szervezetébe, így a talajban egyébként nem található vagy onnan nem felvehető tápanyagok visszapótlása is gyorsan megoldható. Sok tápanyaghiányból adódó betegség megelőzhető és gyógyítható lombtrágyázással. Erre leggyakoribb példa a klorózisos növények vastartalmú szerrel való kezelése. További előnyük, hogy permetszerhez keverve, a permetezéssel egy menetben kijuttathatók. Jó eredményeket érhetünk el a kertészeteinkben is kapható Wuxal készítményekkel, melyek mikroelemeket és B1 vitamint is tartalmaznak.

A folyékony készítmények mellett az úgynevezett szabályozott tápanyag-leadású műtrágyák is egyre népszerűbbek. Nagy előnyük, hogy évente elég egyszer alkalmaznunk őket, a növények mégis egész évben megfelelő mennyiségű tápanyaghoz jutnak. Hatástartamuk 2-3 hónaptól akár egy évig terjed. A néhány hónapig ható változatokat általában rövid tenyészidejű zöldségfélékhez javasolják. A hosszú hatástartamúakkal pedig például az egynyári virágokat, vagy a dézsás növényeket láthatjuk el egész évre tápanyagokkal.

Virágos étlap

A növények kiegyensúlyozott fejlődéséhez tizenhárom nélkülözhetetlen elemre van szükség. Ezeket három csoportra osztjuk. Az elsődleges tápanyagok (makroelemek) a nitrogén (N), a foszfor (P) és a kálium (K). A másodlagos tápanyagok (mezoelemek) a kalcium (Ca), a magnézium (Mg), a vas (Fe) és a kén (S). Ezeken kívül a növényeknek nyomokban olyan tápanyagokra is szüksége van, mint a molibdén (Mo), a kobalt (Co), a bór (B), a mangán (Mn), a cink (Zn) és réz (Cu), ezeket együttesen mikroelemeknek is nevezzük. A műtrágyákkal elsősorban az elsődleges tápanyagokkal töltjük fel a talaj készleteit, de hosszú távon érdemes olyan műtrágyát használnunk, amelyek mezo- és mikroelemket is tartalmaznak.

A három makroelem közül a nitrogén alkalmazása hozza a legszembetűnőbb eredményt, hiszen ez az anyag a növény fehérjéinek egyik legfontosabb alapköve. Megfelelő nitrogénellátás esetén fokozódik a fehérjék képződése, meggyorsul a növekedés, csökken a levelek öregedése. Hiányában a fejlődés lelassul, sárgulás következik be. A túladagolás a dísznövények esetében a vegetatív (szár, levél) részek erőteljes növekedésében nyilvánul meg a generatív (virág, termés) hátrányára. Túlzott használatakor a szövetek lazák lesznek, így a növényt könnyen megtámadják a különféle kártevők és kórokozók. Sok zöldségféle (spenót, saláta, sárgarépa, retek) esetében a túladagolás a nitrát káros felhalmozódáshoz is vezethet, amely főként gyerekek esetében jelenthet veszélyt.

A foszfor a növények számára nélkülözhetetlen tápanyag, elsősorban a virág- és magképzést segíti elő. Hiányában a gyökerek gyengén fejlődnek, lassul a tápanyag-felvétel. A levelek sötétzöld, kékeszöld színt vesznek fel, majd vörösesbarnába mennek át. A virágok kicsik és torzak lesznek, a termések rosszul termékenyülnek.

A kálium a nitrogénhez hasonlóan kedvező hatást gyakorol a növények vízháztartására, így kevesebb öntözéssel is beérik. A kálium fokozza a növények fagytűrő képességét és a szárszilárdságot, ezért például a mediterrán növényeket nyár végén már csak káliumtúlsúlyos műtrágyával szabad tápoldatozni. Elősegíti a növények szénhidrát felhasználását. Hiánya esetén a levélszélek megbarnulnak, elhúzódik a növény fejlődése és érése.