Az addig rejtélyes ködbe burkolózó kultúra egyszerre mindenkit érdekelni kezdett, s rövid időn belül a nyugati világ minden művészeti területére hatással volt, így a kertészetre is. A bambuszok szélesebb körsű elterjedését azonban megakadályozták a 20. század első felében dúló háborúk, amelyek elpusztították az addig létrejött gyűjteményeket. A század második felében azonban a távol-keleti kertkultúra fokozatosan és egyre erősebben gyökeret vert az európai kertekben. Ma már a japánjuharok, a bazsarózsák, a díszcseresznyék mellett a bambuszok is fontos részei a kertjeinknek.

Hétköznapi igények

A Nyugat-Európában már széles körben használt bambuszok alkalmazásától itthon még sokan idegenkednek, mert azt hiszik, hogy az ilyesféle különlegességek egyedi bánásmódot igényelnek. Mintha ezt a bambuszok is megéreznék, ugyanis az első években általában nem túl látványos a növekedésük. Az avatatlan szemlélőnek úgy tűnhet, mintha azért nem fejlődnének, mert rosszul érzik magukat a kertünkben. Az átültetés után akár két évig is arra készülnek, hogy a harmadik évben valami hatalmasat hozzanak létre. Ebben az időszakban a földalatti gyöktörzsüket fejlesztik, hogy elegendő tartalékot képezhessenek új hajtásaik kifejlesztéséhez. Leírtak olyan esetet is, amikor a bambusz szára egy nap alatt több mint egy métert nőtt! Miután fejlődésének látványos szakaszába ért, a harmadik évben eléri közel végleges magasságát, és évről évre egyre több szárat fejleszt.

Gondozásukra az első években kevesebb gondot kell fordítanunk, de később már több figyelmet kívánnak. Az idősebb növények elhalt szárrészeit és leveleit a tavasz kezdetén rendszeresen el kell távolítanunk, ezzel helyet teremtve az új hajtások fejlődésének. A nálunk ültethető mérsékeltövi fajok főként tavasszal fejlesztik új száraikat, amivel aztán egész évben gyűjtik az energiát adó napfényt.

Szinte bármilyen nedves talajon jól érzik magukat, ha az nem teremt szélsőséges körülményeket számukra. Kötött talajon a gyöktörzsük és a gyökérzetük lassabban fejlődik, ezért érdemes az ültetés előtt homokkal fellazítanunk a talajt. A gyöktörzs erőteljes növekedése azonban inkább gondot okoz, mintsem azon kellene töprengenünk, hogyan segítsük elő növekedését.

Néhány fajuk (például a Phyllostachys-félék) előbb-utóbb olyan jól érzi magát a kertben, hogy több méter hosszú gyöktörzset fejlesztve, új területeket igyekszik meghódítani. Ilyenkor szükség lehet arra, hogy kordában tartsuk a növekedést. Ennek legegyszerűbb módja, ha a nem kívánt helyen előtörő hajtásokat visszavágjuk, például rendszeresen nyírt füves területtel határolhatjuk el környezetétől. Így a kitörni vágyó föld alatti hajtás így nem tud elegendő energiát gyűjteni a teljes kifejlődéséhez, ezért előbb-utóbb elhal. A másik, hosszú távon azonban kevesebb munkát igénylő megoldásról már az ültetés előtt gondoskodnunk kell. Ilyenkor kemény műanyag lemezzel vesszük körbe a bambusz tenyészterületét.

Csak akkor várhatunk el megbízható eredményt a “védrendszertől”, ha azt legalább 60-70 centiméter mélyre ássuk. Ha a lekerített terület elegendő helyet kínál fejlődéséhez, akkor ez alá már nem merészkedik az egyébként vízszintesen növő gyöktörzs. A lemezt úgy ássuk a talajba, hogy az néhány centiméterrel a talajszint fölé emelkedjék. Így ősszel könnyen észrevehetők, és levághatók azok a részek, amelyek kitörnének a gyökérhatárolóból. A terjeszkedést a száraz és az agyagos talaj is egyaránt gátolja.

Víz, víz és tápanyag

A bambuszok rendkívüli mennyiségű zöld tömeget fejlesztenek rövid idő alatt, ezért tápanyagigényük is igen magas. Az ültetéskor célszerű  szerves trágyával növelni a talaj tápanyagtartalmát, később pedig rendszeresen a tövéhez juttatni belőle. A bambuszok szárát átvágva tapasztalhatjuk, hogy igen sok vizet tárolnak a föld feletti részeikben, ebből következően vízigényük is nagy. Mivel sekélyen gyökeresedik, ezért rendszeres öntözést igényel. Inkább ritkábban nagyobb adagokban juttassuk ki a vizet. Ha nem kap elég nedvességet, akkor levelei hosszában oldalra görbülnek, így igyekeznek csökkentetni a párologtatásukat. A levelek lekonyulása nem vízhiányra, hanem éppen ellenkezőleg, a túlzott talajnedvességre utal.

Széleskörsapid/watermark_img.php?img= alkalmazás

A télálló bambuszok többsége a Phyllostachys nemzetségből kerül ki, amelyeket elsősorban szoliter növényként vagy magas sövényként ültetnek. Más bambuszfajokkal ellentétben a tűzű napon is jól érzik magukat. Rajta kívül azonban léteznek más talajtakarásra, rézsük megkötésére használható, vagy alacsony sövénynek alkalmas fajok is. Száruk mintázata is igen eltérő lehet: a zöld mellett a sárga, a fekete, a pöttyös, vagy a csíkos mintázatúak is sokféle kertépítészeti felhasználási lehetőséget rejtenek magukban. Változatosságuk miatt egyaránt alkalmazhatók a legkisebb kertektől a legnagyobbakig, legyen szó akár dézsás ültetésről, vagy egy nagyobb kertrészlet bambuszligetté alakításáról. Jól társíthatók egymással és más növényekkel is.

A bambuszok szára 5-6 évig él, és ez idő alatt mind szilárdabbá válik. Levelei örökzöldek, ezért télen is díszítik a kertünket. Fagyérzékenységük változó. A nálunk is ültethető fajok a –20 Celsius fokosnál hidegebb éjszakákat is elviselik, de van olyan változat, ami akár a nálunk is rendkívül ritka –35 fokot is túléli. A frissen telepített növények tövét az első két télen takarjuk lombbal, hogy a sekélyen elhelyezkedő gyökérzetük ne sérüljön. Késűbb a bambusz saját magának biztosítja a talajtakarást, és a téli védelmet, ezért lehulló lombját nem szabad eltávolítani.

A bambuszok olcsó fenntartásukkal, mutatós megjelenésükkel és széleskörű felhasználásukkal egyre inkább elfoglalják méltó helyüket kertjeinkben.

Tudta?

Hazánkban a kiskereskedelemben elérhető legnagyobb télálló bambusz- választékot a New Gardenekben találja.